A Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége ma délelőtt tartotta A diktatúrától a demokráciáig – Humberto Delgado című megemlékezését a Ráday utcai Filmesházban, Delgado tábornok meggyilkolásának 50. évfordulóján.
1965. február 13-án Franco Spanyolországában, a portugál határ közelében, Badajoz mellett egy erdőben a PIDE, a portugál politikai rendőrség ügynökei meggyilkolták Humberto Delgado tábornokot és titkárnőjét. Delgadot rövid tűzharc után agyonverték, titkárnőjét, Arajaryr Moreira de Campost saját nylonharisnyájával fojtották meg – láttuk André Libik: Humberto Delgado – Egy tábornok halála című, magyar felirattal ellátott, német dokumentumfilmjében.
Delgado, a portugál történelem legfiatalabb tábornoka, eredendően a diktátor Salazar híve, ellenjelöltként vett részt 1958-ban az első és egyetlen szabad választáson. A választás eredményét meghamisították: a diktátor 67%-ot, Delgado 23%-ot kapott – a valóságban fordított volt az arány. A „félelem nélküli” tábornokot Salazar megfosztotta rangjától és emigrációba kényszerítette. 1965 februárjában a spanyolországi Badajozba csalták, hogy találkozzon a portugál ellenzék állítólagos képviselőivel; ott történt a gyilkosság.
Egy évvel később elhatároztam, hogy a Politikai gyilkosság című sorozatomban felderítem ezt az ügyet. Engedély nélkül, egy NATO-manőver ürügyén operatőrömmel Lisszabonba utaztam. Titokban, lefüggönyözött autóból lefilmeztük a PIDE székhelyét és ügynökeit, a politikai elítéltek börtönét, és beszélgettünk a tábornok ügyvédjével, egy bizonyos Mário Soaressel is egy lefüggönyözött hotelszobában – derült ki André Libik megemlékezéséből.
Amikor ezután Badajoz mellett filmeztük a helyszínt, letartóztatott bennünket Franco titkosrendőrsége, és bilincsben szállítottak Madridba, majd kiutasítottak Spanyolországból. Nyolc évvel később baloldali katonatisztek megbuktatták a diktatúrát Portugáliában. Mário Soares lett a külügyminiszter, majd miniszterelnök és tíz évig Portugália elnöke. Ma is él, 90 éves, és köztiszteletnek örvend. Sikerült annak idején – jóval a hivatalos vizsgálat lefolytatása előtt – bizonyítékokat szereznem a gyilkosság elkövetői ellen – fejeződött be a visszaemlékezés. A film után Dr. Filipa Menezes Cordeiro, a portugál nagykövetség ügyvivője méltatta Delgado tábornok tevékenységét, majd megnézhettük Mário Soares volt portugál elnök videóüzenetét.
Hetven esztendeje, 1945. február 13-án értek véget a harcok Budapesten; a romba dőlt város, nem sokkal később az ország is a Vörös Hadsereg kezére került. Milyen rövid és hosszú távú következményeket okozott a változás? A témáról Bank Barbara történésszel, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagjával, Donáth Ferenc főorvossal, a Nagy Imre Társaság budapesti elnökével és Szakály Sándor történésszel, a Károli Gáspár Református Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárával, a Veritas Történetkutató Intézet főigazgatójával Pethő Tibor beszélgetett.
Magyar Nemzet: Minek tekinthetjük a szovjet Vörös Hadsereg 1944–45-ös magyarországi bevonulását. Felszabadulásnak vagy megszállásnak? Esetleg mindkettőnek?
Szakály Sándor: Kérdés, hogy aki ezt az időszakot megélte, miként érezte, tapasztalta meg a történelmi eseményt, milyen benyomásai voltak. A felszabadulás szó belső történést fejez ki. Úgy vélem, ebben az esetben nem beszélhetünk belső eseményről, örömről. Annyi történt, hogy a Magyarországgal és Németországgal harcoló hatalom, a Szovjetunió elfoglalta egy ellenséges ország területét. Kérdéses az is, hogy a „felszabadítottak” igényelték-e a szovjet beavatkozást. Nyilvánvaló, hogy a többség nem igényelte, hanem azt szerette volna, ha minél előbb véget ér a háború. Lehetséges, hogy valakinek személy szerint felszabadulást hozott a szovjet Vörös Hadsereg előrenyomulása, esetleg megmenekült az üldöztetéstől, a közvetlen életveszélytől.
A kifejezéssel azonban óvatosan kell bánni. A balti államok népeinek nagy része például felszabadulásként élte meg, hogy a német haderő 1941 nyarán elűzte a megszálló szovjet hatalmat. Amikor a német és magyar csapatok 1944–45-ben rövid időre visszafoglalták Nyíregyházát, majd Székesfehérvárt, a helyi lakosok a visszaemlékezések szerint megint csak felszabadítóként köszöntötték őket. Nyilván nem függetlenül mindattól, amit a korábbi szovjet megszállás alatt átélhettek. Ha a kifejezéshez ragaszkodunk, akkor – tetszik, nem tetszik – mindegyik általam felsorolt esetben érvényesnek kell tekintenünk. Magyarországot egyébként – a szovjetek is ezt a terminust használták sokáig hivatalosan – a Vörös Hadsereg elfoglalta, megszállta az 1943 novemberében a nyugati szövetségesekkel kötött teheráni megállapodás alapján. A győztes jogán pedig 1945 januárjában a nyugatiakkal együtt fegyverszünetet kötöttek velünk. Felszabadulásról akkor beszélhetnénk, ha Magyarország önmaga lett volna képes változtatni helyzetén. Ezt nem tudta megtenni, külső hatalom űzte ki a németeket, s rendezkedett be nálunk megszállóként.
Bank Barbara: A felszabadulás kifejezést a propaganda szülte, használatát gyakorlatilag ráerőltették mindenkire, függetlenül az egyéni tapasztalattól. Nem szabad azt sem elfelejteni, hogy a legtöbb helyen a frontváltás nem jelentette egyúttal a háború, a háborús körülmények megszűntét. A megszállók viselkedése hosszú időre bizonytalanságot, félelmet hozott a polgári lakosságnak: nőket becstelenítettek meg, raboltak, civileket, hadifoglyokat végeztek ki. Maga Rákosi írta le Dimitrovnak, hogy mennyi panasz érkezett a szovjet katonákkal szemben. Székesfehérváron, ahol sokáig állt a front, több nemibeteg-gondozó létesült utóbb, mint bárhol máshol az országban. Ilyen körülmények között nyilván kevesen érezhették magukat felszabadítottnak. Vannak a szovjet katonákkal kapcsolatos pozitív tapasztalatok is, de nem azok voltak a jellemzők. A városokba szovjet katonai parancsnokokat neveztek ki, akiknek erőteljes befolyásuk volt a vármegye, a város vezetőinek a kinevezésére, a közigazgatás szervezésére, irányítására, majd ellenőrzésére. Ebbe a körbe természetesen beletartozott a rendőrség is.
Donáth Ferenc: Ha az 1945-ös fordulatot értékelni szeretnénk, akkor az előzményeket sem lehet figyelmen kívül hagyni. Hadd hozzak példaként négy huszadik századi autoriter vezetőt: az olasz Mussolinit, a magyar Horthyt, a spanyol Francót és a portugál Salazart. Mussolininak és Horthynak a háború végén befejeződik a politikai pályafutása, az utóbbi kettő viszont hatalmon marad a hetvenes évekig. Miért? Legfőképpen a második világháborúhoz és a holokauszthoz való viszonyukban rejlő fontos különbség miatt. Mussolini és Horthy belépett a nácik mellett a háborúba, közreműködtek a népirtásban, igaz, Mussolini kevésbé, erre csak a német megszállás után megalakuló bábállam, az Olasz Szociális Köztársaság idején kényszerítették. Meg kell vizsgálni azt is, hogyan viselkedtek a magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban. Sem Franco, sem Salazar nem csatlakozott Hitler háborújához, nem vett részt a holokausztban. Náluk nincs gettósítás, deportálás. Mussolinit és Horthyt bűnös tetteikért viszont elsöpörte a történelem. Megjegyzem: ezért is hazug a Szabadság téren állított német megszállási emlékmű. Figyelmen kívül hagyja a történelmi valóságot, a Horthy-rendszer felelősségét. Nem csupán a szuronyok takarították el ugyanis a nácikkal szövetséges, hasonlóan bűnös rezsimeket, hanem a szabadulásra vágyók tömegei, ha úgy tetszik, a világ közvéleménye.
Bank Barbara: Korabeli dokumentumokra hivatkozom. Az 1944. októberi, tehát a szovjet bevonulást, a frontváltást követően pozícióba került Csanád vármegyei alispán jelentésében a „megszálló csapatok” kifejezés szerepel. A későbbi iratokban is ezt a fogalmat használják. Hogy a lakosság hogyan viszonyult a szovjet haderőhöz, az csak sejthető: visszaemlékezésekből, személyes történetekből. A politikai rendőrség hangulatjelentéseiből az derül ki, hogy 1946-ra már nem él annyira negatív kép az emberekben, mint egy esztendővel korábban. Illetve a propaganda útján ez jut el a közvéleményhez. Persze a hangulatjelentések igazsága is megkérdőjelezhető. (17., 24–25. oldal)
2.Horthy mellett és ellen tüntettek a Szabadság téren (ATV, 2015.02.09 07:20)Horthy Miklós ellen és mellett is tüntettek vasárnap a Szabadság téren. A hazatérés templomában Horthy halálára emlékeztek, néhány száz méterre pedig, a német megszállási emlékműnél tiltakozott egy csoport az egyre terjedő fasizmu...
4.Horthy-ellenes tüntetés volt a Szabadság téren(Propeller, 2015.02.08 20:27)A Szabadság téren tüntetők elmondták, azt szeretnék elérni, hogy a kormány betiltsa a béke és az emberiség elleni bűnöket elkövetett személyek kultuszának terjesztését. Az ATV beszámolója szerint Horthy Miklós ellen tüntettek vasá...
A tér másik felén pedig kisebb ellentüntetés zajlott, ezt a Nagy Imre Társaság budapesti szervezete, a Tolerancia csoport, a Demokratikus Ellenzék csoport és az Antifasiszta Hálózat szervezte, és ezen szólalt fel Mécs Imre.
Fotó: Mohai Balázs/MTI
A Hazatérés temploma lépcsőjén 2013 novemberében avattak Horthy-mellszobrot, az akkor készült videónkat nagyon ajánljuk megnézésre, elég erős jelenetek vannak benne.
A Nagy Imre Társaság budapesti szervezete, a Tolerancia csoport, a Demokratikus Ellenzék csoport és az Antifasiszta Hálózat (AFH) február 8-án a budapesti Hazatérés temploma előtt demonstrált. A tüntetők Horthy Miklós egykori kormányzó halálának 58. évfordulóján a templomban tartott megemlékező istentiszteletet ellen demonstráltak.
A megemlékezés a templomban
A tüntetés kint. Mécs Imre egykori szabaddemokrata politikus, majd szocialista országgyűlési képviselő beszél (MTI-fotók)
Mécs Imre egykori szabaddemokrata politikus, majd szocialista országgyűlési képviselő részvételével díszes kompánia gyűlt össze a Hazatérés temploma előtt: a Nagy Imre Társaság budapesti szervezete, a Tolerancia csoport, a Demokratikus Ellenzék csoport és az Antifasiszta Hálózat (AFH) Horthy Miklós egykori kormányzó halálának 58. évfordulóján a templomban tartott megemlékező istentiszteletét próbálták megzavarni, a kormányzó emlékét meggyalázni
A kormányzó emlékére összegyűltek
A baloldali szervezetek 25 évvel a rendszerváltás után sem képesek megemészteni, hogy Horthy Miklós kormányzó megítélése már nem az ő kizárólagos joguk, s nem képesek befolyásolni a magyar társadalmat...
Ifjabb Hegedűs Loránt lelkész istentiszteletet tartott Horthy Miklós halálának évfordulója alkalmából. Az ellene tüntetők istenkáromlásnak minősítették azt, amit a Szabadság téri református templomban művelnek.
Kiteljesedett a Szabadság tér eddig is páratlan politikai, kulturális és esztétikai eklektikája. A szovjet katonai obeliszk, az amerikai nagykövetséget védő oszloperdő, Reagan szobra, a sasos-arkangyalos megszállási emlékmű és a személyes tárgyakból létrehozott ellenemlékmű mellett a hétvégén Mangalica Fesztivált rendeztek a téren. De még ezt is lehet fokozni. Ifjabb Hegedűs Loránt református lelkész Horthy Miklós halálának 58-ik évfordulója alkalmából „megemlékező istentiszteletet" hirdetett a Hazatérés Templomába.
Teknős Miklós / Népszabadság
Így aztán vasárnap délelőttre is jutott egy tüntetés a Szabadság térre, ahol hétköznaponként már több mint háromszáz napja zajlanak a demonstrációk a német megszállási emlékmű ellen. Donáth Ferenc, Garai-Édler Eszter, Veres Dávid és Zoltai Andrea kezdeményezéséhez a Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezete, a Tolerancia Csoport, a Demokratikus Polgári Ellenzék nevű szerveződés és az Antifasiszta Hálózat csatlakozott.
A szervezők felhívása szerint a Horthy Miklós kormányzóra emlékező református istentisztelet belesimul a szélsőjobboldali úgynevezett becsület napjába, a „mutáns-fasisztoid szabadcsapatok" rendezvényeibe. A demokrácia – írták – nem tűrheti, hogy a magyar szélsőjobb Horthy antiszemita intézkedéseiben és a magyar csapatok értelmetlen véráldozatában lubickoljon.
Teknős Miklós / Népszabadság
Sütött a nap, de – mit mondjunk – nem volt ideális tüntetési idő. Szállingózott a hó, viharos erejű szél fújt.
Mintegy hetven-nyolcvan demonstráló gyűlt össze a rendőrségi kötélkordonnal jelzett területen. A transzparensek egyike hatalmas, ököllel szétzúzott horogkeresztet ábrázolt. Feltűnt az a szöveg is, amit előző nap a budapesti antifasiszta fiatalok tüntetésén, egy másik molinón láttunk: „A fasizmus háborút és nyomort jelent".
Teknős Miklós / Népszabadság
Deák Dániel, az egyik szónok keresztényként tiltakozott az ellen, hogy a Szabadság téri református gyülekezet befogadja a Horthy Miklósra való megemlékezést, keresztény (keresztyén) mázzal önti le a kútmérgezést. Mécs Imréhez hasonlóan ő is istenkáromlásnak minősítette azt, ami a Szabadság téri templomban folyik.
A tüntetők nem várták meg, amíg véget ér a református rendezvény, a hidegre tekintettel a tervezettnél korábban befejezettnek nyilvánították a demonstrációt.
Míg Simicska Lajos hagyatékán marakodik a komplett sajtó, „gazdát” cserélt a Századvég, Merkel és Hollande bejelentkeztek Lukasenkához, Hegedüs Lóránt megcsókolta Horthy Miklós seggét, Szlovákia pedig kiröhögte a buzifalókat.
Nácik, anarchisták és disznók tüntettek a hétvégén
„Kiteljesedett a Szabadság tér eddig is páratlan politikai, kulturális és esztétikai eklektikája. A szovjet katonai obeliszk, az amerikai nagykövetséget védő oszloperdő, Reagan szobra, a sasos-arkangyalos megszállási emlékmű és a személyes tárgyakból létrehozott ellenemlékmű mellett a hétvégén Mangalica Fesztivált rendeztek a téren. De még ezt is lehet fokozni. Ifjabb Hegedüs Lóránt református lelkész Horthy Miklós halálának 58. évfordulója alkalmából »megemlékező istentiszteletet« hirdetett a Hazatérés templomába” – írja a Népszabadság, két csodálatos mondatba öltöztetve Magyarország aktuális elmeállapotát. Tényleg, milyen kár, hogy a betlehemet már lebontották. És még csodálkozunk, hogy a fiatalok lelépnek innen.
Ezt hagyta Simicska
Boldogítóan unalmas vasárnapunk volt, nem szóltak semmiről a hírek, a sajtó még mindig Simicskára verte – nem, nem azt, hanem az írógépet. Megtudtuk, hogy Ausztriába repült, ahol egy sítúrán szánkózik. Miként megtudhattuk azt is, hogy mit szól a nyugati sajtó a magyarországi sajnálatos események legsajnálatosabbikához, a miniszterelnökünk és sokáig első oligarchája végtelenül primitív, aljas háborúskodásához. A hvg.hu kitekintése után tényleg csak az összefoglalónk címéül választott kérdés marad, s mindent tudunk.
A nagy Századvég-business
Az egyik zsebéből a másikba tette magát Orbán agytrösztje, a Századvég Gazdaságkutató Zrt. Az utóbbi időszakban a korrupciós, illetve a kitiltási botrányok főszereplőjévé erősödő intézetet egyik igazgatósági tagja eladta a másiknak, Heim Péter Szalay-Bobrovniczky Kristófnak. „A 2010-ben alapított Századvég Gazdaságkutató Zrt. elsősorban a kormánynak ad tanácsot, készít tanulmányokat, közvélemény-kutatásokat. Nettó árbevétele a 2010-es 34,2 millió forintról 2012-re 936,4 millió forintra ugrott, 2013-ban 688,8 millió forint volt” – írja a Napi.hu.Finoman szólva is taktikai lépésnek tűnik e pompás tranzakció.
A nagy csúcs Lukasenkánál
Moszkva után Minszkben találkozik a Merkel–Hollande páros, immár Porosenkóval kiegészülve, Vlagyimir Putyinnal. A nem túl derűlátó jóslatok dacára jó lenne, ha jutnának valamire egymással, mert a német titkosszolgálati jelentések már az orosz–ukrán háború 50 ezer áldozatáról számolnak be.
Szlovákia legszívesebben békén hagyná a melegeket
Ilyen kérdések szerepeltek a tegnapi szlovákiai népszavazáson:
1. Egyetért-e azzal, hogy házasságnak csak egy férfi és egy nő kapcsolatát lehessen nevezni?
2. Egyetért-e azzal, hogy a homoszexuális kapcsolatban élő párok ne fogadhassanak örökbe gyereket?
3. Egyetért-e azzal, hogy a szülők beleszólhassanak gyermekük tanulmányaiba olyan érzékeny területeken, mint az eutanázia vagy a szexuális nevelés?
Amikor Andrej Kiska államfő kiírta a „Szövetség a Családért” nevű s
AJÁNLOM AZ OLDALT
Adatlap
